Az Országgyűlés elnöke kiemelte: az elmúlt harminc esztendőben a Rákóczi Szövetség a maga társadalmi eszközeivel és minden erejével részt vett abban a küzdelemben, amelyben a hazájukat és nemzetüket szerető magyarok - a rendszerváltoztatást követő húsz év küzdelmei után - 2010-ben országunkban demokratikus módon lezárták a posztkommunizmus korszakát, és azzal együtt a nemzeti elidegenítés nem ritkán állami szintre emelt politikájának is véget vetettek.
    
Kövér László úgy fogalmazott, az elmúlt harminc év közösen folytatott nemzeti szabadságharc volt a javából, amelyben a Rákóczi Szövetség a dolgos hétköznapokon és a lélekerősítő ünnepeken, nehéz időkben és jó időkben rendületlenül teljesítette vállalt szolgálatát. Felidézte, hogy a magyarság önmagától való elidegenítését célzó kísérleteknek hosszú múltja van, hiszen azon történelmi létküzdelmeknek, amelyeket egy évezrede a szülőföldjén folytat a nemzetünk, nemcsak a fizikai erőn alapuló katonai, hanem a szellemi erőre alapozott összecsapások is a részét képezik.
    
A modernnek mondott korban azonban Európában a hadviselés szabályai megváltoztak. Kialakult a törekvés arra, hogy a fizikailag, katonailag legyőzött veszteseket szellemi eszközökkel is alávessék egy olyan tudatállapot kialakítása és fenntartása érdekében, amelyben a vesztes természetesnek, szükségszerűnek és megváltozhatatlannak gondolja az alávetettségét - mondta Kövér László. Hozzátette: az ilyen tudatállapothoz vezető lélektani és szellemi eszközöket a győztesek leginkább a legyőzöttek oktatásában és kultúrájában vetették be.
    
Céljuk az volt, hogy felszámolják a legyőzöttek szellemi önvédelmi képességeit azáltal, hogy átírják múltjukat, elhazudják gyökereiket, szétzilálják önazonosságukat, kishitűséget, áldozati bűntudatot és egymás iránti részvétlenséget gerjesztenek bennük - közölte a házelnök. "Az volt a cél, hogy - a biztosabb uralhatóság érdekében - a fizikailag legyőzött, alávetett nemzeti közösséget elidegenítsék önmagától, és meghasonlott állapotba sodorják" - mondta Kövér László.
   
"Mi, magyarok talán a XIX. században szembesültünk először a szándékos és módszeres nemzeti elidegenítéssel, mint ellenünk alkalmazott hadviselési móddal, amikor a vérbe fojtott szabadságharcunk után ránk tört a Habsburg birodalom rossz emlékű Bach korszaka" - mondta.
    
Kitért arra, hogy a kiegyezés után ez a politika meghátrált, sokaknak úgy tűnt, hogy végleg, de - több mint száz év távlatából - pontosan tudni, hogy a XX. század elején a nemzeti elidegenítés magyarországi erői újult erővel léptek a szellemi és politikai küzdőterekre.
    
A XX. században 1956 után tört rá a magyarságra másodszor a nemzeti elidegenítés körmönfont politikája - emlékeztetett, hozzátéve: miután a forradalmat és szabadságharcot idegen túlerővel vérbe fojtó, nemzetárulásban és gyilkolásban fogant politikai hatalom megszilárdult, több mint három évtizedig ismét kezdetét vette a magyarságot önmagától elidegenítő politika, melynek kiemelt célpontja a fiatalság volt. A hatalom rettegett attól, hogy a nemzeti öntudat és a Kárpát-medencei összetartozás érzése erőt adhat a magyar fiatalságnak, rettegett attól, hogy a fiatalok megpróbálnak nemzeti alapon megszerveződni, és ennek megakadályozása érdekében az oktatásban, kultúrában és a médiában bevetette a tudatipar minden fegyverét - fogalmazott az Országgyűlés elnöke.
    
Kövér László felidézte a Hősök terén 1988-ban elhangzottakat: "minden ember elidegeníthetetlen joga, hogy saját kultúrájában és a saját nemzeti önazonosságában élje le az életét a maga vagy az ősei által épített otthonában", és azt mondta: akkor a hallgatóság az erdélyi magyarságra gondolt, napjainkban azonban mindannyian minden európai keresztény emberre is gondolhatunk.
    
Kiemelte: a három nap múlva esedékes európai parlamenti választások kapcsán "minden jószándékú választópolgárt bátran emlékeztessünk erre az 1988-as magyar üzenetre".
    
Felidézte, hogy 1989-ben nemcsak politikai rendszerváltoztatás előtt állt a magyarság, nemcsak demokráciát akartunk a diktatúra helyett, nemcsak gazdasági rendszerváltoztatás előtt állt az ország, hogy a hiányt termelő tervgazdaság helyett jólétet biztosító piacgazdaságot teremtsünk magunknak. A nemzet önmagáról való gondolkodásában, ha úgy tetszik a nemzetpolitika szellemi és lelki alapjaiban is rendszert kellett váltani: a nemzeti elidegenítés és elidegenülés XX. századi korszakát le kellett zárni, a nemzeti tudatosodás és összetartozás XXI. századi korát pedig meg kellett nyitni - hangsúlyozta Kövér László. 
    
Rámutatott: a nemzeti elidegenedés erdejének sűrűjéből, amelynek az 1956 utáni több mint három évtized során a mélyére vittek bennünket, 1990 után, húsz küzdelmes esztendő alatt - néha utat tévesztve, vissza-visszafordulva vagy körben járva, de 2010-re végre kijutottunk.
    
Ezen kiszabadulásunkat 2011-ben képletesen kőbe is véstük, mégpedig Magyarország új alaptörvényébe, amely a XXI. században az államunk újjáépítésének és nemzetünk megerősítésének értékrendi, közjogi és politikai keretét képezi - rögzítette Kövér László, aki méltatta Halzl József, a Rákóczi Szövetség örökös tiszteletbeli elnökének szerepvállalását. Azt mondta: az ő hite és teljesítménye nélkül a szövetség nem lehetne az, ami.

A harmincéves Rákóczi Szövetség legnagyobb eredménye és érdeme, hogy közösséget szervezett a nemzet szolgálatára - mondta Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a szervezet csütörtöki budapesti ünnepségén. A miniszter a Rákóczi Szövetséget a leghasznosabb civil szervezetnek nevezte, és külön köszönetet mondott a 29,5 évig az elnöki tisztséget betöltő Halzl Józsefnek, aki "irányt szabott" a szervezetnek, és aki "emberöltőnyi" fiatalt vont be a közösségépítő munkába, akik közül sokan ott tanulták meg például azt, hogyan tudnak hasznosan segíteni.     

Úgy vélte, a tiszteletbeli elnök világossá tette Szabó Dezső író állítását, amely szerint "minden magyar felelős minden magyarért", továbbá Halzl József tevékenységének fontosságát gróf Tisza István szavaival úgy jellemezte, hogy "a nemzet olyan cél, amely felett magasabb célt hazafi nem ismerhet".
    
Nemzeti érdek, hogy a közösség, amelyhez tartozunk, együtt maradjon és jobb életet éljen testi, szellemi és lelki vonatkozásban. Ezt akkor érhetjük el, ha egyénileg és közösségileg is tudjuk, kik vagyunk, honnan jövünk, merre tartunk - mondta Gulyás Gergely.
    
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a szövetség három évtizedes tevékenységére utalva azt hangoztatta: a közösségépítés folyamata befejezhetetlen és véglegesen soha le nem zárható, mindennapi feladat. A Rákóczi Szövetség az elmúlt három évtizedben kitartó és szívós munkával közösségeket épített, amelyek egyetlen nagy közösséggé álltak össze - mondta. Méltatása szerint Halzl József számára a Kárpát-medence nem csupán földrajzi fogalom, hanem a cselekvés és a magyar identitás tere, az alkotás helyszíne, és közösségszervező tevékenysége és kitartó munkája nélkül ma kevesebben élnénk itt magyarok.
    
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke azt mondta, hogy a szervezet szeretne a jövőben is a magyar nemzetpolitika építőköve maradni, a tiszteletbeli elnök által kijelölt és kitaposott úton. A cél embertől emberig, magyartól magyarig hatni, újjáépíteni a magyarság kapcsolatait - hangoztatta. Közölte, a Rákóczi Szövetség nemcsak a jelen, hanem a holnap Magyarországának is része szeretne lenni "alázatos nemzetszolgálatban, hazánk és nemzetünk építésében".

(MTI-fidesz.hu)